Kezdje a lefedettséggel, ne a termékkategóriával.
A hagyományos kamera egy korlátos nézetet választ ki. A gömbi kamerarendszer egy nézőpont körüli irányokat gyűjt, gyakran átfedő halszemlencsék segítségével. A szoftver ezután ezeket a képeket egyetlen képpé egyesíti, amelyet egy kompatibilis lejátszó a néző köré tud illeszteni. Az ismerős, kiterített eredmény egy ekvirektangulár vetítés: a hosszúsági körök vízszintesen, a szélességi körök függőlegesen futnak. A pólusok közelében nyújtottnak tűnik, mert a gömböt téglalapon ábrázolja.
A teljes gömbös ekvirektangulár exportok általában 2:1 képarányt használnak. Ez az arány önmagában nem bizonyítja, hogy a fájl helyesen van vetítve vagy címkézve. A lejátszónak azt is fel kell ismernie, hogy a tartalom gömbi. A forgatás előtt ellenőrizze a szükséges metaadatokat és a támogatott formátumot. Ellenkező esetben egy gondosan rögzített szoba torz, lapos videóként jelenhet meg.
Válassza szét a lefedettséget és a mélységet. A monoszkópikus 360°-os felvétel mindkét szemnek ugyanazt a környező képet adja. A sztereoszkópikus rögzítés a bal és a jobb szemnek más-más képet ad, így binokuláris mélységi jeleket hoz létre. A sztereó munkafolyamatok gondosabb igazítást és kényelmes képkülönbséget igényelnek; nem egyszerűen minden jelenethez tartozó jobb minőségű kapcsoló.
Helyezze a kamerát oda, ahol egy ember is helyet találhat.
A kameraállás szerkesztői döntés. Egy ajtónyílásban elhelyezett nézőpont tolakodónak hathat, míg egy működő asztal melletti pozíció bevonhatja a nézőt. Gondolja végig, hogy a képzelt megfigyelő ül, áll vagy távolról néz. Ne feltételezze, hogy egy vonzónak tűnő asztali előnézet természetesnek fog hatni: ellenőrizze a kamera magasságát a tervezett fejhallgatóban.
Az összetett lencserendszer közelében lévő tárgyakat nehéz összeilleszteni, mert minden lencse más pozícióból látja őket. Ezt a különbséget parallaxisnak nevezzük. Egy közeli kéz vagy székláb szétválhat vagy eltűnhet az illesztésnél. A gyakorlati minimális távolság a kamerától, a jelenettől és az illesztési módszertől függ, ezért inkább rögzítsen egy távolságtesztet, ahelyett hogy egyetlen általános mérésre hagyatkozna.
Ne feledje, hogy a kamera a stábot, az állványokat, a tükröződéseket és a világítóeszközöket is látja. Készítsen olyan elrejtési tervet, amely nem veszélyezteti a biztonságot. Szerezzen helyszíni engedélyt, és kérjen érdemi hozzájárulást az azonosítható résztvevőktől. Nyilvános helyen a gömbfelvétel olyan embereket is rögzíthet, akik messze vannak attól az iránytól, amerre a kezelő láthatóan néz.
Első technikai célja a következetesség legyen.
Ha a berendezés lehetővé teszi, egyeztesse a expozíciót és a fehéregyensúlyt a lencsék között. Az automatikus beállítások önálló változtatása láthatatlan illesztést is fényes csíkká alakíthat. Ellenőrizze az ablakok közelében lévő csúcsfényeket, a textúrált árnyékokat és a vegyes megvilágítást. Egy mérsékelt kontrasztú jelenet gyakran jobb első gyakorlat, mint egy olyan szoba, ahol az egyik oldalon napsütötte üveg van, a másikon sötétség.
A képkockasebességet és a záridőt a témа mozgásához, a helyi megvilágításhoz és a leadási követelményekhez igazítsa. Több képkocka több adatot igényel, és nem oldja meg a instabil kameramozgást. Az állóképes kamera hasznos kiindulópont: egy zavaró tényezőt kiküszöböl, és könnyebbé teszi az illesztési hibák diagnosztizálását. Ha a mozgás fontos a történet szempontjából, a teljes forgatás ütemezése előtt tesztelje a gyorsulást, a horizont stabilitását és a rezgést.
A hangot is tervezze meg egyidejűleg. A kamera beépített mikrofonjai hasznos referenciát adhatnak, de a szél, a kézi zaj és a távolság alááshatja egyébként meggyőző jelenet hatását. Az ambizonikus felvételek olyan hangteret írnak le, amely különböző hallgatási irányokra dekódolható. Csatornasorrendjüknek, normalizálásuknak és tájolásuknak egyeznie kell az utómunkafolyamattal. Minden beállításhoz tartson fenn szóbeli vagy írásos tájolási jegyzetet.
Készítsen egy kis tesztet, amely végigmegy a teljes folyamaton.
Rögzítsen egy rövid jelenetet mozgó alannyal, finom textúrával és egy olyan tárggyal, amely a feltételezett illesztés közelében van. Illessze össze, vágja meg, exportálja, majd játssza le a célkészüléken. Nézzen hátra, fölfelé és közvetlenül a kamera alá. Ellenőrizze, hogy a nyitó kép a kívánt esemény felé mutat-e, és hogy a hang a fej elfordításakor a helyes irányt követi-e.
Tervezze meg a költségvetésben az akkumulátorokat, a tárhelyet, az átvitelt és a biztonsági másolatokat. A nagy felbontású, többlencsés felvételek felvételenként több forrásfájlt hozhatnak létre, és egyetlen fájl elvesztése veszélyeztetheti az egész gömböt. Az eredeti anyagokat tartsa külön a munkaanyagoktól, és rögzítse a lencsék, a felvételek és a hang közötti kapcsolatot. Egy egyszerű kameranapló gyakran több időt takarít meg, mint egy spekulatív frissítés.
Végül döntse el, hogyan zárul az élmény. Mondja meg a nézőknek, hogyan szüneteltethetik vagy hagyhatják el a felvételt, ha lehetséges, kínáljon fejhallgató nélküli lehetőséget, és ne írja le az eredményt általánosan kényelmesnek. Az első sikeres immerzív felvétele nem a legszélesebb kép, amelyet elkészíthet. Egy összefüggő hely, amely túléli az utat a rögzítéstől a lejátszásig.